A dűlők jelentik a borkészítés alapját. A jó adottságok teremtik meg a lehetőséget arra, hogy Alkonyi Lászlót idézve érdemes foglalkozni “a tokaji hagyománnyal, a dűlőkkel”. Nem ok nélkül, hiszen 800 évesek a legrégebbi dűlőnevek Tokaj-Hegyalján. Bél Mátyás földrajztudós 1730-ban teljes körűen felmérte Tokaj-Hegyalja dűlőit, leírásában az összes dűlő mellett ott szerepel, hogy milyen minőségű, első, másod-, vagy harmadosztályú az adott terület.
Terület nagysága: 1,6 ha
Ebből termő szőlő: 0,7 ha
Dűlőink nevei, területnagysággal:
Teleki – 0,42 ha: 0,25 ha – Sárgamuskotály – 0,16 ha – Furmint – hárslevelű:
A Teleki dűlő a tokaji Kopaszhegyen található. Pleisztocén eredetű, mélyrétegű lösztalajjal bíró terület. Kiváló adottságú terület, történelmi első osztályú terület. Mátyás király korában is királyi dűlőnek számított
Görbe – 0,35 ha: 0,25 ha – Furmint, 0,1 ha – Furmint (felújítás alatt)
A tállyai történelmi első osztályú területek része. Sokszínű, kevert, de elsősorban riolit, riolottufa alapkőzetű terület. Az alapkőzet riolittufa durva szemcsés málladéka, riolittufa kőzetlisztje és agyag változó arányú elegye, míg a talaj főként erdőterületek lejtőhordaléka. Jellemzően jó vízháztartású, főként déli kitettségű dűlő. Borára is ez a sokszínűség jellemző, sokat tud változni az érlelés során, idő kell neki. Első említése 1644-ben történt. A Rákóczi-szabadságharc végéig nem voltak itt jelentősebb magánbirtokosok. Egyetlen kivétel Bártfa városa volt, az ő területüket 1674-ben I. Rákóczi Ferenc (1642−1676) fejedelem örökjogon felszabadította a tizedfizetés kötelezettsége alól. A szabadságharc után a város eladta a területeit, ezután a Trautsonokhoz, majd a Balogh és Mudrány főnemesi családokhoz került, majd öröklés folytán a református egyházé lett, egészen a 20. század közepéig.
Középhegy – 0,8 ha: újratelepítés alatt
Rátka és Mád között elhelyezkedő dűlő. Mádtól nyugatra a Holdvölgy folytatásaként található. Kőzete vulkánikus kvarcit szürke erdőtalajjal. Déli, délnyugati fekvésű terület. Jegyzett, 3. osztályú terület.
